A szita az egész Égbolt jelképe is, formája miatt, és amiatt is, hogy „úgy csillog át rajta a fény,
mintha csak a csillagos eget látnánk.” (Hoppál, Jankovics, Nagy, Szemadám: Jelképtár)
A szita a nő sámándobja, hétköznapi, ugyanakkor szakrális tevékenységének fő eszköze.
Ezen szitálta át a lisztet kenyérsütéskor. A gabonát régen „élet”-nek nevezték.
Használták a szitát jóslásra, varázslásra, gyógyításra is.
Az én szitáim is erre valók.
Nemcsak szitákat állítok ki, de közös bennük, hogy köralakúak.
A kör a teljesség érzetét adja, időtlen nyugalmat sugall.
